VERSBŐRÖND

Kinyílt a versbőrönd. Minden héten találtok benne egy "bőröndnyi" verset. Most először ÁGAI ÁGNES: Kamaszságok című kötetéből válogattunk. Fogadjátok szeretettel ezeket a kis "kamaszságokat". (ÁBÉ)

Addig nyújtózzál, amíg a takaród ér -

intelmez Apa. No igen.

Ki mint veti ágyát,

addig ér a takarója.

Ti nem tudok beilleszkedni,

mondta a magyartanárom.

De hát hogy illeszkedjünk be abba,

amit most akarunk megteremteni?

Azt szeretem a híradóban,

hogy olyan, mint egy dokumentumfilm,

amatőr szereplőkkel, profi rendezővel,

erkölcsi tanulság nélkül.

Én hiszek még a Télapóban,

csak ráhagyom Anyára és Apára,

hogy ők hozzák az ajándékot,

hadd örüljenek.

Megdörzsöltem a hőmérőt,

hogy Anya lázasnak higgyen,

és babusgasson.

De ő azt kérdezte: matekdolgozat?

Nem tudom pontosan kifejezni, amit érzek,

ezért vagy hallgatok, vagy azt mondom,

amit mindenki mond.

Így remélem, hogy megértenek.

Megkérdeztem egy legyet,

miért röpköd és zümmög szüntelen,

lám, a pók csendben, nyugodtan szövöget,

megalapozza a jövőjét.

Mire ő azt mondta, hogy ne ezópuszkodjak,

mindenkinek más a bioritmusa.

A legyet átirányítottam Apához.

Van neked eszményképed?-

Kérdezte Apa,

és várt, hátha azt mondom: te vagy.

De én a tükörbe néztem, amikor bólintottam.

Nem szeretem azokat a felnőtteket,

akik úgy kezelik a kamaszkort,

mint egy lábon kihordott

gyermekbetegséget.

Öcsém megkérdezte: mi az, hogy buzi,

mondtam: kicsinyítés,

olyan, mint az izgi.

Egy gyereknek is meg lehet mindent magyarázni.

Mindenki siet, senki sem ér rá,

halaszthatatlan élnivalója van.

Csak dédike ül csendesen a napon,

vele lehet beszélgetni. De süket.

Van egy kabalamacim,

de szégyellem hordani,

mert már kinőttem belőle.

Ezért csak a fürdőszobában veszem elő,

amikor azt vizsgálom, végül is mikor borotválkozhatom.

Szüleim rólam tömören:

egyik fülén be,

másikon falra hányt borsó.

Én reggel szeretnék vacsorázni,

éjjel fogat mosni,

délben krimit nézni,

hajnalban lepkét fogni.

De sajnos nem lehet.

Nincs lepkehálóm.

Éliás bácsi, a szomszéd,

mindig átkopog, ha magnózom.

Én visszakopogok, hogy hallottam,

tudomásul vettem, a hangerő marad.

Tökéletes diplomácia.

Nagymama mindenre fokhagymát és kamillateát javasol,

nagyapa szerint legegészségesebb a kisüsti,

apa és anya tablettákat szednek,

én rágózok és szotyolázok.

Imádom a haverkodó felnőtteket:

heló, csávó, smároltál már a kis csajjal?

Ilyenkor azt szeretném mondani:

Sir, jobban áll Önnek, ha nosztalgiázik.

A bölcsiben kiballagunk a járókából,

az óvodában elbúcsúzunk a játékoktól,

az iskolában a tantermektől,

halálunk előtt végigjárjuk a földgolyót,

és kiballagunk a világból: "Gaudeamus igitur".

Ugye beengedsz, hogyha kopogok?

Ugye meghallgatsz, hogyha suttogok?

Ugye elhiszed, amit gondolok?

Ugye megtartasz, hogyha maradok?

Ugye elengedsz, hogyha indulok?

Belekaroltam a szélbe,

és futottam vele.

Hanyatt feküdtem a földre,

és magamra húztam az eget.

Megfogtam a katicabogarat,

és szerelmet vallottam neki.

Vállamra vettem az erdőt,

és feldobtam a levegőbe.

Felkúsztam a nap sugarára,

és rásütöttem a világra.

Akármit csinálok, rossz:

ha tűnődve heverészek, tétlen naplopó vagyok,

ha teszek-veszek, sosincs maradásom,

ha véleményt mondok, nekem semmi se jó,

hogyha hallgatok, nincs ítéletem.

De hát miért? - kérdezte Anya.

Csak - feleltem, és vállat vontam.

Nem értelek - rázta a fejét, és sírni kezdett.

Az anyák csak addig értik a gyerekeiket,

amíg azok nem tudnak beszélni.

A jó nevelés ismérvei:

kedves egészségére,

fogadja őszinte...

Kellemes ünnepeket,

remekül áll neked,

ó, milyen kár érte!

A felhő olyan, mint egy felfújt hópehely.

Mint a borotvahab Apa arcán.

Mint egy hálóing a fregolin.

Mint egy ősz asszony hajmosás után.

Az a fontos, hogy megtaláld önmagadat,

mondja István bácsi, a pszichológus.

Ennyit én is tudok, azt mondja meg,

hogy hol keressem.

Mi van akkor,

ha valaki kilép az életbe,

de nincs jogosítványa?

Nem értem a szüleimet,

ha mindent olyan jól tudnak,

miért olyan tanácstalanok?

És aztán?- kérdezték a srácok.

Aztán semmi.

Egyáltalán semmi?

Egyáltalán semmi.

Ennyire beleestél?

Ennyire.