VERSBŐRÖND III. 

Harmadik versválogatásunk a rímhányó költő, Romhányi József verseit ajánlja. Róla többet itt tudhattok meg. 

Fogadjátok szeretettel állatos verseit a SZAMÁRFÜL-ből! (ÁBÉ)

A RÁK HALADÁSA

Egy nagyeszű fóka rámordult a rákra:

- Ne haladjon hátra,

hisz nem jut előbbre soha,

kinek vissza van az oda.

Ám a ráknak, mi tagadás,

visszásnak tűnt ez a tanács.

Azt értette belőle,

szégyenszemre hátráljon meg előre.

De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,

más kárát tanulná meg saját hasznán,

hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,

előregázolna hátra az iszapba.

Viszont azt is tudta a nyomorult pára,

az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,

és hogy ne hagyja a drága időt veszni,

elhatározta, már tegnap el is kezdi.

A NAGYRALÁTÓ GÖRÉNY

Egy görény

felül akart emelkedni társadalmi körén.

E nagyralátó terv szerint

feleségül kérte a nemes hermelint.

De a felsőbb kasztba

tartozó prémes kikosarazta.

Talált persze vigaszt csakhamar a görény:

- Szép hölgy, de a bűze még nem elég tömény...

AZ ÖRDÖG HÍVŐ KROKODIL

Egy krokodil elhatározta,

meggyónik, mielőtt cipővé kárhozna.

S mert volt bűne elég, sőt némi felesleg,

fohászkodott nyomban a pápaszemesnek:

- Feloldozást adj énnekem,

mert vétkeztem nagypénteken,

felfaltam két húsos majmot, de őszintén bánom,

...hogy csak ennyit, mert ült ott még három.

Felszisszent

a sátáni szent:

- Hármat elszalasztott?!

Csak kettőt evett meg?!

Nem kaphat malasztot,

átkozott eretnek!

PARAINESIS, MELYET EGY LÉGY INTÉZ LEENDŐ FIÁHOZ

- Már egy hete

vagy te pete!

Legyen már belőled légy!

Legyen,

mint minden legyen,

rajtad is hat láb

legalább.

Szárnyaid is legyenek,

a fene egye meg!

- Mert ha légy vagy, légy

légy!

- mondta vagy száz légyöltő

előtt a költő.

Beszédében tartott egy kis szünetet,

mert a kis légy éppen akkor született.

Aztán befejezte atyai intelmét:

- Kerüld el azt mindenképp,

ami ragacsosan tapad.

Menj! A mai naptól magad

szerezd meg az eledeled.

Legyek ura legyen veled!

A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,

de oly lámpalázat

érzett még a legelső faláskor,

mit egy színész is csak nehezen palástol.

Bele is sült rögtön - mákoskalácsba.

Nem hallgatott az atyai tanácsra.

MARHALEVÉL

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,

minden vad bikának legvadabbikába

Vonzalmát megírta egy marhalevélben

nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.

Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,

mégis tollat ragadott csülköm,

hogy amit a marhanyelv ebőgni restell,

így adjam tudtára, Mester!

Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,

tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.

Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,

gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!

Midőn megláttam a legelő előtt,

elpirultam, elsápadtam,

vágy reszketett felsálamba,

s úgy éreztem, hogy kéj oson

keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér a szívembe,

hogy tódult a bélszínembe!

Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,

megrázza majd egész pörköltnekvalómat.

Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,

vad féltés öl a szívemig férkőzve,

és átjárja ó mind a kín,

velőscsontom, mócsingjaim.

Már bánome merész vágyat,

hisz Ön büszke tenyészállat,

csupa gőg,

mely után az egész tehéncsorda bőg.

De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.

Nem fog látni levert búsnak,

mert beállok leveshúsnak.

Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,

s megszánja az Önért égő tehenet,

válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája.

Ím a levél. Ráírva a kelte.

Az úton a posta előtt le is pecsételte.

De a postáskisasszony nem vette fel...

INTERJÚ A FARKASSAL, AKI ÁLLÍTÓLAG MEGETTE PIROSKÁT

Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.

Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.

- Igaz volna ama vád,

hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?

- Egy nagymamát? Egy grammot se!

Ez az egész csak Grimm-mese!

- Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád?

Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát!

- Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!

Én az almát is hámozva eszem meg.

- Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,

mégis piros farkaslábnyom díszeleg a parketten.

- Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.

Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,

s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,

a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.

-Én úgy tudtam, Önnél szabály,

hogy csak friss húsárut zabál.

- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,

zsengét, hogy gyenge gyomrom megeméssze.

- És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?

- Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!

KÖRKÉRDÉS KUTYÁKHOZ:

MIÉRT UGATJÁK A TELIHOLDAT?

Magyar kuvasz:

- Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?

Csaholhatom reggelig!

Magát rosszul informálták, azt hiszem,

mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem.

Orosz lajka:

- Hogy ne nőjön! Nincs rá keret.

Vakkantgatom csak a felet,

mert látom ám, már mértéktartó.

Nem nyikkanok, ha már sarlló,

s ha még a kalapács is felkúszna, halkan-

csóválnám a farkam.

Német juhász:

Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva,

mivel keleten kél, és átmegy nyugatra.

Bőven indokolja mind a két eset,

hogy átugassanak illatékesek.

Angol bulldog:

Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,

ha éjjel barangol.

Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:

...Írek!

Ír szetter:

- őrfalkáink ma még csupán csaholnak,

de elkapjuk azt a holdat maholnap.

Ki is sütjük még este

angolosan véresre...

Kínai csau-csau:

- Mit teng-leng fenn? Az ellenség kéme!

Link csel csak. Egy nagy ugrás és vége!

Svájci bernáthegyi:

- Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam

valami ilyesmit a magas alpokban.

Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kátlem.

Esetleg majd egyszer, kényelmesen délben.

Keverék kiskutyám:

- Holdügyekhez még csak nem is konyítok.

De mert zavaros az égbolt,

annyi fent az apró kémhold,

félelmemben vonyítok.

BORZ

Büszke borzanya összetoborzott

néhány csellengő borzot,

hogy szívének féltett kincsét,

hat kicsinyét megtekintsék.

-Nézzétek!Ez itt a mennyország! -

mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.

Ám a bámészkodók formátlannak, torznak

találták a sok torzonborz borzat.

Szólt az egyik értelmesforma,

kinek kedélyét e látvány felborzolta:

- Érdekes! Ha belülről, elfoultan nézed,

ez az alom meleg kis családi fészek.

Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:

... egyszerűen borz-alom...

DISZNÓ-VERS

Kesergett a koca szopósai mellett,

miután harmadszor egy tucatot ellett.

- Na, megmondom a kanásznak,

nálam többé nem lesz násznagy!

A malackodásból elegem van.

Énnekem többé nem kell a kan!

Búsat sóhajtott kimiskárolt emse:

- Nekem se!

IRKAFIRKA EGY BIRKÁRÓL

Egy kényelmes birka unta,

hogy nyomja az irhabunda.

Úgy gondolta, hogy csak nyerhet,

ha nem visel többé terhet.

Éppen arra szállt pár moly, hát

felkínálta loncsos bolyhát.

Gyertek, ti sok mafla, mind!

Ez nem látott naftalint!

Szólt a molyné: - Gyerünk, apjuk!

Zabálhatunk tiszta gyapjút!

És mi történt a lustával?

Tanulság lett, galuskával...

A PAPAGÁJ SZÓNOKLATA

Egy ritka bátor

papagáj kitört a rácsos kalitkából.

Kint magához intett

néhány cinkét, pintyet,

hogy mint szabad szellem,

szónoklatot tartson a rabtartók ellen.

És mert gyakorlott lett régen a beszédben,

el is kezdte szépen,

a Nagy Igazságot rikoltva szét:

- Gyurrrika Széép!

VEREBESDI

Egy szürke kis veréb boldogságban úszott,

mikor meghallotta, ma jobb, mint egy túzok.

Az állatok, mint a veréb,

erre-arra felfülelnek,

s ha az egész nem felel meg,

kicsipkedik az igazság nekik tetsző felét.

TANULJ, TINÓ!

Egy tinó tanult, hogy ökör legyen.

Gyötörte agyát könyörtelen.

Mikor tudta már nagyjából, hogy díszítőjelzője a "jámbor",

megalkotta az ökörlét

három alaptételét:

Egy:

Ha doronggal vernek, az kegy.

Kettő:

Hogy szaporodj, azért lettél meddő.

Három:

A boldogság kulcsa a járom.

Így lett a legnagyobb ökör a világon.

DIZŐZIKÉK

DIZ-ŐZ SUTA SLÁGERE

Nekem már régóta tetszik egy bak,

bármilyen fapofa, fura alak.

Hiába mondják az okosabbak:

a szerelem vak

a szerelem vak.

Tiltanak tőle, az ingerel csak.

ő lesz az apja a gidáimnak !

Bár most egy fúrésszel él ez a bak.

A szerelem vak,

A szerelem vak.

Ha a sete-suta sztori

bosszant valakit,

hallgassa a kolostori

láma dalait.

Értelmeket a slágerekben úgyan ki keres !

Ha a szerző bakot lő, épp attól sikeres.

VARJÚNÓTA

Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.

Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte:

- Elszáll a nyár, kár !

Lucskos ősz van már.

Ha túl nagy a sár,

felszállok a fár.

Nem okozott bajt a sor végén az ür,

ezt a dalt hozta ki győztesen a szür.

KAKUKKOLÓ

Mikor férjhez ment a könnyűvérű kakukk,

azt akarta, legyen szép kis lakuk,

és tojásaikat is költsék ki maguk.

Ültek is rajt', amíg elzsibbadt a faruk,

ki is kelt egy tucat - Szent Habakuk -

szarka.

A DARVAK VÁNDORÚTJA

A költözők vándor V-je

éket vág a téli szélbe.

Így halad a célja felé a szárnyas csapat,

mert így írja elő a bölcs tapasztalat.

Ám egyszer csk megrövidül a V betű szára,

s néhány ifjonc összefog a rend megbontására.

- Más betűbe tömörülünk! A formásabb S-be! -

Elindultak, s nem jutottak estig egyenesbe.

Majd a fagyos éjszakába'

átcsaptak Zébe, Kába,

és végül az önmagába visszatérő O-ba,

míg holtan hulltak a tóba.

MESE A SZÁMOLNI TUDÓ OROSZLÁNRÓL

Szorongva ment ki reggel Leó a porondra,

mert várta már

a goromba idomár,

hogy tanszernek használva rút ostorát,

számolásra tanítsa az ostobát.

-Mondd meg, mennyi egy meg egy,

vagy ütlek, hogy meggebedj! -

De hiába pattogtatott peckesen,

nem ment annak még az első lecke sem.

Szégyenében később szegény vadállat

feladott egy nehéz példát magának.

Megoldotta szépen aznap este még:

elosztotta néggyel gonosz mesterét.

MÓKUSMESE

Dió-tetten ért egy kis

mókust a gazda.

Ketrecre ítélte, de nem

bántalmazta.

Majd meg is kedvelte

szegény rabfiókát,

s megetette vele az összes

dióját.

Mikor mind felfalta a

mohó mihaszna,

gazdánk egy nagy zsákkal

rohant a piacra.

Hogy elfogyott, bőven

hozott neki menten,

de fogva tartotta, nehogy

nehogy megint csenjen.

Őszig hét zsák diót vett

még a foglyának.

Ez is állat mese. De

melyik az állat?

TÜCSÖKDAL

- Ön művész?! - fitymálta a tücsköt a hangya.

- Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja.

Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynek,

sőt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb.

Mily csekély eszköztár, mily szűk formakészlet!

Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet.

Szólt a tücsök halkan:

gondgyomláló dalban

épp ez a művészet.

A KENTAUR DILEMMÁJA

Elővette fiát Kentaurné asszony,

itt az ideje már, hogy pályát válasszon.

Szólt a kamasz hibrid:

- Rég rágódom ezen.

Ha kissé éhezem,

nagy Kutató lennék, Jeles Ember, Észlény,

ha jól bezabálok, akkor meg tenyészmén.

SÁRKÁNYMESE

Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek.

Rájuk szólt az anyja, de ő nem maradtak veszteg.

Bár már egy sem emlékeztek, hogy min kapott össze,

végül leharapta egymást, önmagát is közte.

Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék:

Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.

GYÍKREGE

Szerette volna a

gyík, ha kitudódna:

ő a félelmetes

bősz sárkány utóda.

Hogy sor ne kerüljön

kétkedő vitákra,

dúlt-fúlt, pofikáját

szörnyűre kitátva.

Aztán bizonyságul

mesékből idézett,

hogy váltak ebéddé

szűzek és vitézek,

miként mondott misét,

szagosat a püspök,

hogy egyházmegyéje

ne lehessen früstök.

Röhögte a szájast

szűz lúd, vitéz kácsa:

- Itt az ebéd! Kapj be

te mafla pojáca! -

Hátrált a regélő

kínos zavarában,

erre már a légy is

felkuncogott bátran.

Ám nyomban megtudta

szegény saját kárán:

Aki ennek bohóc,

lehet annak sárkány...

A BABONÁS FEKETE MACSKA

A fekete macska búsan bandukolt.

Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt.

Tizenharmadikán, s persze pénteken

lett kunkori dísze ily éktelen.

Azért vesztett el abból egy darabkát,

mert az úton maga előtt szaladt át...

A HARKÁLY SZERENCSÉJE

Harkály kopácsolta a vastag fa kérgét,

úgy találom-formán. Sikert nem remélt még.

Bizony néha az is kevés,

ha egy tucat lukat bevés,

mert mire az asztal terül

a lakoma elmenekül.

De alig koppantott kettőt avagy hármat,

a szerencse hozta már az aranytálat:

Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt,

s kikiáltott: szabad!

A BŰNBÁNÓ ELEFÁNT

Az elefánt elmélázva

a tópartra kocogott,

és nem vette észre lent a

fűben a kis pocokot.

Szerencsére agyon mégsem

taposta,

csak az egyik lábikóját

egyengette laposra.

- Ej de bánt, ej de bánt!

- sopánkodott az elefánt.

- Hogy sajnállak,

szegényke!

Büntetésül te most tízszer

ráhághatsz az enyémre!

MIÉRT VIHOG A HIÉNA?

Vicceket mondott vihogva néha

potyaleshelyén hülyén a hiéna.

Aztán epedve ült hűlt dögért,

csak üldögélt,

remélve, a jópofaság

segít megtölteni hasát.

Majd rákezdte újra, hogy a nagyvadak

jutalmul valamit mégiscsak hagyjanak.

Az epét, a belet oda is dobálták,

hogy fogja be végre a mocskos pofáját.

Ez idő óta

az idióta

undok kis állat

kiadja magát humoristának...

A ZSIRÁF GőGJE

A Nagyságos Zsiráf

fennhordta az orrát.

Társait lenézte, mint

kényúr a szolgát.

Külön koszton élt fent,

lombot csemegézett,

míg odalent

legelt a személyzet.

A világ sok ilyen

csúf esetet ismer.

Így megy, ha magasra

kerül fel egy kis fej.

A CSODACSIGA

Egy csiga azt leste a magas buckáról,

hogy aki jégre megy, elhasal, bukdácsol.

Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,

mert érdeklődését roppant felcsigázta.

Majd töprengve egy-két hete,

alkotott egy elméletet:

- Talpon marad a síkoson,

ki csak araszolva oson.

És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,

jégre ment, és estig csúszott is egy métert.

Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -

szólt ki diadallal, aztán odafagyott.

A MACSKAFOGÓ EGÉR

(MŰFORDÍTÁS)

Egy jókora macskát fogott az egérke.

Nagy munka, nem mondom, de mégis megérte.

- Engedj el! - könyörgött a macska riadtan -

Szegény jó szüleim aggódnak miattam. -

És bár a cirmosnak könnye is megeredt,

nem tudta meghatni a kevély egeret.

- Bekaplak! - ugrott tá az egér ordítva...

(eredetiből fordítva.)

LEPKETÁNC

Mikor a hernyóból

lepke lett,

kérkedve repkedett,

hogy fényben keringve

mind tovább

csillogtassa hímporát.

A derék kutyának

képére mégis kiült az

utálat.

- Villogj csak fent, te

szép féreg;

nem lesz nagyobb az

értéked!

Hernyó maradsz, bár

fent keringsz.

Nem a szárny szab itt

mértéket,

hanem a gerinc.

ÚJ STRUCCPOLITIKA

Egy strucc úgy vélte, hogy különb társainál,

eltökélte tehát, hogy karriert csinál.

Hogy ezt gyorsan vigye véghez,

úgy döntött, hogy ellenzék lesz,

és mint egyszemélyes tábor

elszakad a gyáva struccpolitikától.

Szembe is fordult a többivel dohogva,

és onnét fúrta be fejét a homokba.

A SÉRTHETETLEN

Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat

a finnyás antilop a rinocérosznak:

- Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyá kába!

Tévedésből került Noé bárkájába!

Formátlan, ormótlan,

iromba, goromba!

Önmagánál rútabb, olyannyira ronda!

Ó, bár rúghatnám jól faron,

maga faragatlan barom!

Böffent, mocskol, piszkít bárhol,

s nem sül le a bőr a kérges pofájáról!

Pislogott a rinocérosz:

- Bár tudnám, hogy mire céloz!...

EGY KOS PÁRBESZÉDE A VISSZHANGGAL

Egy kos szerette, ha szembe magasztalják,

ezért a visszhanggal nyalatta a talpát.

- Ki az, aki mindig okos?

- Kos!

- De sohasem tudálékos?

- Kos...

- Öltözéke választékos?

- Kos...

- A gyapja százszázalékos?

- Kos...

- Kurtán felelsz. Ez szándékos?

Kuss!

A KACSA NAPILAPJA

Egy kacsa, kit nem gátolt erkölcsi korlát,

vérbe mártva tollát,

epével dagasztott, könnyekkel erjesztett

rémhírektől nyüzsgő hírlapot szerkesztett.

Mint képzelt csatákba kiküldött riporter,

fajokat tiport el.

Éhínség; mészárlás

s még száz más

kiagyalt borzalom

tobzódva tizenkét oldalon.

Tűzvész vagy szerényebb

méretű merénylet,

naponként hatvan,

már nem kapott helyet, csak a viccrovatban.

Ezer vészt eszelt ki, a hasára ütve.

Így lett napilapja a valóság tükre.

VIZILÓ-SZÉPSÉG

A fertelmes kajla, kancsal vízikancát

ostromló csődörök szinte megrohanták.

- Hogy van ez? - kérdezte a bölcs alligátor -

hisz e némber tárlat a szépséghibákból.

Az ízlésetekkel bizonyára baj van,

mert ez torz példány az amúgy is rút fajban.

Szólt egy vén vizimén: - Tudd meg barátocskám,

hol a rútság szabály, ott legszebb az ocsmány.