Folytatódik vers és kép sorozatunk AMINE diákjainak jóvoltából. 

Fogadjátok szeretettel a következő verset John Keats-től Babits Mihály fordításában, a rajzot Szaszától, végül a verset eredeti nyelven... 

John Keats: 

LA BELLE DAME SANS MERCI
(A kegyetlen szép hölgy)

Mi lelhetett, szegény fiú?

Magadba bolygasz, sáppadón. -

Madár se zeng már, kókkadoz

a nád a tón.

Mi lelhetett, szegény lovag?

hogy arcod bánattal csatás? -

A mókus csűre tellve, kész

az aratás.

A homlokodon liliom,

lázharmat, nedves fájdalom:

s arcod szegény rózsája is

fonnyad nagyon.

Egy hölgyet láttam a mezőn,

szépnél szebbet, tündérleányt:

a haja hosszú, lába hab

és szeme láng.

Kötöztem néki koszorút,

kösöntyüt, illatos övet:

s lám, édesen nyögell felém

és rám nevet.

Lépő lovamra ültetém,

szemem egész nap rajta volt:

ő tündérnótát énekelt

s felém hajolt.

Majd gyüjtött manna-harmatot,

vadmézet s ízes gyökeret

s szólt idegen nyelven - talán

azt, hogy szeret.

És tündérbarlangjába vitt

és sírt nagyon, sóhajtozott:

s én négy csókkal vad, vad szemét

lezártam ott.

S álomba dudolt engemet

s akkor álmodtam - jaj! talán

utolsó álmom - a hideg

domb oldalán.

Sok királyt láttam, herceget,

arcuk sápadt, szemünk irígy,

s szóltak: "La Belle Dame sans Merci

bűvölt el így!"

És láttam éhes ajkukat

szörnyű intéssel nyílni rám:

és fölriadtam a hideg domb oldalán.

És jaj! ezért időzöm itt

magamba bolygva, sáppadón:

bár nincs madárdal, s kókkadoz

a nád a tón.

(Babits Mihály fordítása)

La Belle Dame Sans Merci 

Ah, what can ail thee, wretched wight,
Alone and palely loitering?
The sedge is withered from the lake,
And no birds sing.

Ah, what can ail thee, wretched wight,
So haggard and so woe-begone
The squirrel's granary is full,
And the harvest's done.

I see a lily on thy brow
With anguish moist and fever dew,
And on thy cheek a fading rose
Fast withereth too.

I met a lady in the meads,
Full beautiful, a faery's child:
Her hair was long, her foot was ligh,
And her eyes were wild.

I set her on my pacing steed,
And nothing else saw all day long;
For sideways would she lean, and sing
A faery's song.

I made a garland for her head,
And bracelets too, and fragrant zone;
She looked at me as she did love,
And made sweet moan.

She found me roots of relish sweet,
And honey wild, and manna dew,
And sure in language strange she said,
"I love thee true!"

She took me to her elfin grot,
And there she gazed and sighed deep,
And there I shut her wild, sad eyes---
So kissed to sleep.

And there we slumbered on the moss,
And there I dreamed, ah! woe betide,
The latest dream I ever dreamed
On the cold hill side.

I saw pale kings, and princes too,
Pale warriors, death-pale were they all;
Who cried---"La belle Dame sans merci
Hath thee in thrall!"

I saw their starved lips in the gloam,
With horrid warning gaped wide,
And I awoke and found me here,
On the cold hill side.

And that is why I sojourn here,
Alone and palely loitering,
Though the sedge is withered from the lake,
And no birds sing.