Húsvét előtt - helyzetjelentés

Azt hiszem, hogy ebben az egész karanténes helyzetben az a legrosszabb, ami az iskolában a legreményteljesebb. Hogy nincs mit várni. A suliban várjuk a kicsöngetést, a hétvégét, a tavaszi szünetet, a ballagást, az új tanévet - egyszóval mindig van valami időpont, amiben lehet reménykednünk, hogy aggasztó állapotunk majd akkorra véget ér.

Most mintha nem lenne ilyen záródátum és ez jobban megviseli az embert, mint az, hogy valami hosszú ideig tart. Hiszen akkor lehet tervet csinálni...

A képet Lilla festette

A drámacsoportom negyedik hetének végén egy kicsit, azt hiszem, hogy most kezdünk elfáradni. Már játszottunk, chat-eltünk, újságot írtunk, tartottunk zenei napot és színházi előadást is néztünk, sőt még veszekedtünk is. Most jön a szünet és nem tudom, hogy merre mehetünk tovább a jövő héten.  

Ezért is e netes kezdemény, hátha sikerül olyanokat is bekapcsolnunk, akik eddig lemaradtak.  

Jó lenne megint bent lenni az iskolában, vagy legalább tudni, hogy két hónap múlva, vagy három hónap múlva mindez véget ér és újra lesz nem csak virtuális közösség.  

Én ebben bízom most Húsvétkor. ÁBÉ