Egy estém otthon - Walaki beszámolója

Lassan végére érünk az esti beszámolóknak. Most következzék egy újabb remek írás, egy egyáltalán nem remek helyzetről. 

Rajz: Betti

     Elmesélem nektek az életem egy kis darabját, nem lesz szórakoztató, de az igazságot írom le. A helyzet az, hogy elég nagy családban élek: két testvérem, anya és apa az emberlétszám a családban. Én még az állatokat is ide szoktam sorolni számoláskor, tehát két kutya, két macska, négy papagáj - akik személy szerint az enyémek- és tizennyolc hal az öcsikém akváriumában. Tehát anya nem hiába mondja nap mint nap, hogy ez egy állatkert és már belépőt fog szedni!

     A helyzet az, hogy édesapám külföldön dolgozik, mivel kell a pénz az építkezésre, egy albérletben lakunk anyukámmal négyen. Sajnos apa már tizedik hete nem tud a Covid-19 vírus miatt haza jönni hozzánk, pedig már nagyon hiányzik! Anyukám viszi itthon a frontot, dolgozik és amikor haza ér főzi a vacsorát, majd tanul velem, gyorsan leviszi a kutyákat is. Nos ez nem éppen hálás feladat, mivel sajnos hajlamos vagyok egész nap játszani és tévét nézni, nem haladni a saját dolgommal, így amikor haza jön, neki kell állnia leellenőrizni, mit csináltam. Eléggé hálátlan feladat, nagyon sokat veszekedünk a házi feladataimon. Persze ott van még a nővérem is, aki egy kicsit sem veszi a fáradságot, hogy bármit is segítsen az anyunak, na meg az öcsi, aki amúgy egész nap vele van, igen fárasztó lehet.

     Tehát amikor végre vége a házi feladok hadának, megvacsizunk. Ha mázlim van, olyan vacsorát csinál anya, amit én is szeretek, mert valljuk be, ennyi gyerekre nem mindig sikerül olyan gyors vacsorát készítenie, amit szeretek! Vagy lehet, hogy válogatós vagyok? Ja, nem is, csak legyen minden nap bolognai! Nagyjából ekkor ébred fel az egész nap alvó nővérem és ő is kikéri magának, hogy miért nem olyan kaja van, amit ő szeret, vagy legalábbis megeszik.

    Ezután jön a mosakodás, miközben anya elmosogat, rendet tesz a konyhában és a házban, kiporszívóz minden nap, mert egy kissé tisztaság mániás. Ezután jöhet a pizsi-parti anya szobájában, végre legálisan lehet tévét nézni. Mondjuk nem azt, amit én szeretnék, hanem anya krimi sorozatait, de nekem ez is jó mert csend van és béke. Persze ez az idilli pillanat is csak takarodóig van, amikor is tiltakozunk a lefekvés ellen, de végül nagy nehezen elvonulunk öcsivel aludni. Persze ide is becsempészem a telefonom és még egy kicsit azért illegálisan játszom egy sort. Azt hiszem, anya tisztában van vele, de már nincsen kedve velem állandóan veszekedni, ezért hagyja, hadd játsszak még egy kicsit. Ennek következtében reggel fáradtan ébredek, de úgy gondolom, hogy nem baj, csak játék legyen.

Remélem, apa hamar hazajön és vége lesz a Covidnak. 

Egyszer minden rossz véget ér, és én már alig várom, hogy újra iskolába mehessek!

WALAKI