Egy barátság története

Két osztálytárs, akik az idők során nagyon jó barátok lettek.

Az AGYRÉM megkérdezte mindkettőjüket, hogyan alakult ki ez a barátság. 

Következzék Nusi és Táncoslány igaz története.

AGYRÉM: Először állandó rajzolónkat, aki rajong a farkasokért és Michael Jacksonért, szóval Nusit kérdeztük erről a barátságról.

NUSI: Mikor Táncoslánnyal egy osztályba kerültünk, az osztályban nem szóltunk egymáshoz csak amikor kellett.
Így volt egészen első osztálytól negyedikig. Azután kezdtünk el rengeteget beszélgetni.
Minden nap, minden szünetben együtt beszéltünk sőt mindig kint voltunk az udvaron és megtanított egy mászókáról fejjel lefelé lógni.
Sokszor veszekedtünk, pici dolgok miatt, mint minden barátnő.
Minden sulibulin együtt táncolunk és éneklünk, megbízunk egymásban. 

Ami az enyém az az övé is és ez így van fordítva is. Egyre több BFF karkötőt adtunk egymásnak.

Most pedig kijött ez a helyzet, ez a koronavírus. Táncoslánnyal most is hetente többször is beszélünk és tartjuk a kapcsolatot. 

Igazából ennyi a mi barátságunk története.

AGYRÉM: Vajon mit mond erről a barátságról a másik fél, a büszke kutyatulajdonos, Táncoslány?

TÁNCOSLÁNY: Mikor megismertem Nusit, akkor úgy éreztem, hogy főnökösködő volt. 

Utáltam, ha tehettem, hozzá se szóltam.

Aztán együtt töltöttünk a suliban egy órát.

Ha jól emlékszem tesióra volt, csak nem tudtunk bemenni a tornacsarnokba. Aztán utána a szünetet is együtt töltöttük.

Negyedikre, na jó, inkább az év végén nagyon jó barátok lettünk.

Hozzáfűzném, hogy még akkor sem gondoltam volna, hogy bff-ek leszünk.

Közben elmúlt másfél év és azóta nagyon jó barátságban vagyunk. Mindent megosztunk egymással, bízunk a másikban és szinte már tesók vagyunk, annyira jóban vagyunk!

Eldöntöttük hogy bff -ek leszünk és már egy és fél éve azok vagyunk.

Nagyon szeretem és ami az enyém, az az övé, fordítva is így van.

Szinte már családtag.